Varjasi Tamás

Varjasi Tamás

Varjasi Tamás

Varjasi Tamás interjú

2018. július 30. - Varjasi Tamás

Varjasi Tamás képzőművésszel, iparművésszel készítettünk interjút, amelynek egy részlete itt olvasható. Mesélne a gyerekkoráról? Édesapja zenével foglalkozott és az ő révén került először kapcsolatba a művészettel?

 

 

Apám kántortanító volt. A kántortanító abban az időben adta az igét és énekelt kegyetlenül. Ő egy kis faluban, Kustányban, Kustánhegyen és Kőszegen tevékenykedett, és amikor jött a felszabadulás, hál istennek megúszott mindenféle deportálást és felkerült Budapestre és az Állami Népi Együtteshez került és ott igazgató lett. Nagyon jó szakember volt. Zenélt. Énekelt. Nagyon jó kommunikatív ember volt, egyetemet végzett irodalomból. Rendkívül jó ember volt. Tőle sok mindent tanultam, emberséget, becsületet, sportszerűséget, sok mindent. Én gimnázium első két évében kezdtem el zenélni, mindig azt kérdezte: „Ismered a kottát?” Mondtam, hogy nem, Azt mondta, a nélkül nem lehet játszani. Én mondtam, hogy ismerem azt a pár harmóniát, ami nekem kell, ez a Beatles-korszak volt, 1964-ben, akkor jártam gimnáziumba. Meg voltam elégedve azzal, hogy ismertem azt a pár harmóniát, ami nekem kellett, fiatal voltam, gondoltam, majd odamegyünk és játszunk és minden, ami belefér... Volt egy függöny és a függöny mögött volt körülbelül harminc néprádió, akkor még nem volt erősítő. A telefonból kiloptuk a mikrofont és abból csináltunk előerősítőt, összekötözgettük és így szólalt meg a mi zenénk annak idején, ami már elképzelhetetlen. Óriási sikerek voltak, érettségi. Édesapám inkább a népzenével foglalkozott, a beat zenét ő nem nagyon érdekelte.

 

A kottaolvasásban az a lényeg, hogy hiába tanulsz meg kottát olvasni, ha nem folytatod, semmit sem ér, mint az angol nyelv tanulás, hiába tanulsz meg angolul, ha nem folytatod, nem használod, ha nincs meg az a lüktetés ami kell, akkor folyamatosan elfelejted, de ha újra belekerülsz egy olyan környezetbe, hogy használnod kell, akkor szépen lassan újra előjönnek azok a dolgok, amiket korábban megtanultál. Mai napig zenélek, nélküle meg sem tudnék lenni.

 

Úgy nyilatkozott, hogy már gyerekkorában is folyamatosan alkotott?

 

8-9 éves lehettem, amikor a fatörzsből leszedtem egy darabot és elkezdtem farigcsálni, hogy hajó legyen belőle, megvolt bennem már gyerekkoromban is az, hogy valamit valamiből alkossak, létrehozzak valamit. Ez működhet, akár csak szóvirágok szintjén, de működhet materiálisan is, az életben megtalálható anyagokból készíteni valamit. Egészen kiskoromban élt bennem, hol erősebben, hol visszaszorulóbban, de gyakorlatilag az életem része kiskoromtól kezdve.

 

70 éves vagyok, lelkiismeret furdalást érzek, hogy ha valamit kigondoltam és tudom, hogy azt meg kell csinálni és nem csináltam meg, nem tudok aludni tőle. Teljesen más húsz, harminc, negyven, ötven évesen és egészen más hetven évesen. Ezeket a kőszobrokat harminc éves koromban csináltam a Balatonon. Szereztem három követ és ott faragtam a garázs előtt és megcsináltam, mert egyszerűen kényszerem volt. Jó ezek nem műremekek, nem erről van szó, ez egy kényszer, ami az emberben benne van, hogy valamit alkotni szeretne, valamit meg akar mutatni magából, valamit ki akar fejezni.

 

Érettségi után Herrery Caesar barátommal, aki egy belsőépítész lementünk Zalakarosra, fel a Szőlőhegyre és alkotótábort csináltunk ketten. Mind a ketten elkezdtünk faragni valamit, csinálni valamit manuálisan, hogy kifejezzük magunkat egy szőlőhegyen, egy kunyhóban egy borospince előtt. Egy hétig ott voltunk és mind a ketten csináltunk valamit. Jó barátok voltunk! Ez hozzá tartozik. Ez egy kényszer volt, hogy odamenjünk és alkossunk, neki is párkapcsolata volt, nekem is párkapcsolatom volt, nem volt egyszerű elszakadni a megszakadt környezetből, de megmutattuk, hogy mi most alkotótábort csinálunk. Ez a hetvenes években volt.

 

 

 

 

A gimnáziumi évek alatt zenekarokban játszott?

 

Az első zenekarunkat úgy hívták, hogy Mistrál. Rákóczy gimnáziumban végeztem, azt már ugye mondtam, hogy rengeteg sok néprádió a függöny mögött dolgozott, Benkő Dániel, Tolcsvay. Egy padban ültem a Tolcsvayval. Már nem emlékszem, hogy mennyi és milyen koncerten léptünk fel, akkor még volt a Margit Szigeti Szabadtéri Színpad, ahol filmvetítések voltak, akkor még ilyen beat fellépések is voltak. Rengeteg helyen felléptünk. Fiatalság, bolondság. Aztán mindenki szétment, erre-arra. Mindenki más zenekarban játszott, szétment az egész. Az akkori nagy slágereket játszottuk, ami belefért. Szép korszak volt. Csodálatos korszak volt. Az igazság az, hogy szerintem a zenéhez érni kell. Egy 18 éves emberben annyi minden megfordul a zene kapcsán, hogy színpadon vagy és előfordulhat, hogy azt hiszed, hogy nagy ember vagy, azt hiszed, hogy fölötte vagy mindenkinek… a zenéhez érni kell. A hatvanas években Horizont Tánciskolában játszottam egy zenekarban, négyen voltunk én voltam a basszusgitáros és csütörtök, péntek, szombat, vasárnap játszottunk minden nap. Többet kerestem, mint a saját szüleim. Akkor volt a trapéz nadrág a divat.

 

 

Képzőművészeti tanulmányokat is folytatott a középiskola után?

 

Nem a középiskola után, hanem még a középiskola előtt. Meséltem neked, hogy már 8 éves korom óta készítettem szobrokat és anyám érzékelte, hogy nekem ilyen képességeim vannak és beíratott ilyen iskolákba. A Dési Huber István Képzőművészeti Körben és a Ferenczy István Képzőművészeti Körben tanultam. Ezekben a műhelyekben hónapokig füleket kellett mintáznom, aztán szemet, orr… egy szobrász iskolában ezt kell csinálni, komoly tanulmányokat kellett végezni, ami unalmas egy olyan embernek, aki kreatívabb. Tehát én például nem úgy szeretném ezt az orrot megcsinálni, hanem szeretném, ha egy kicsit görbébb legyen, vagy nem pont olyan lenne, de amikor az ember ilyen tanulmányokat végez, akkor nem lehet kreatív, azt kell csinálni, ami elő van írva, nem ütnek rá a kezedre, de szólnak, hogy három milliméterrel arrébb van, miért nem mérsz pontosan? Én elvégeztem nagyon sok ilyen iskolát, egyáltalán nem éreztem ott jól magam, amikor sorozatban harminckét fület kellett csinálni. Egy fület megcsinálok, megtanulom, hogy kell, de utána már én magamtól szeretnék olyat csinálni, amilyet én akarok, és ne ellenőrizzék, hogy három centiméterrel arrébb van-e az a fül. Én önállóan akkor már szobrokat csináltam otthon. Összeszedtem az agyagot és otthon szobrokat csináltam. Felmentem a hegyre, tudtam, hogy hol van az agyag, megszűrtem és szobrot csináltam az agyagból és kiraktam a teraszra. Nem gondoltam arra, hogy jön az eső és elmossa és reggel az anyám már csak egy nagy sártócsát talál. Előfordult ilyen is.

 

 

 

Milyen mesterek voltak hatással az Ön művészetére?

 

A kortársaim közül tudnék mondani sokakat, akik hatással voltak rám. Nem akarok nagyzolni, nem szeretném Michelangelót említeni, de amikor megállsz egy Dávid előtt az egy csoda. Vagy egy Pietá. Azt mondják, hogy a Dávid szobrot úgy kezdte el, hogy a lábúját csinálta meg először és abból csinált egy három méteres szobrot, nem tudom, szerintem nem lehet úgy megcsinálni, olyan géniusz kellett, hogy legyen, hogy csak a legnagyobb elismeréssel tudok rá gondolni. Én csodálom, sok európai, amerikai Amerigo Totty, aki félig olasz és félig amerikai és csodálatos dolgokat csinál. A művészetben ki-mit inspirál, hogyan tudja beépíteni a saját struktúrájába, saját elképzeléseibe beépíteni, borzasztó nehéz dolog, mert mindenki mindenkit inspirál. Mert akármit ha megnézel, akkor jó esetben elgondolkozol azon, hogy mit csinált, hogyan csinálta és gondolkozol rajta, hogy ha én egy kicsit máshogyan csinálom, akkor az más lesz…

 

Szóval a művészetnek ez egy csodálatos dolga, pont ezért ilyen sokrétű ezért ilyen csodálatos, ezért ilyen nagyszerű, mert mindenki mindenkitől egy kicsit tanul, de mindenki egy kicsit más tud lenni vagy nagyon más tud lenni, és ha bevallja, ha nem mégis onnan indult ki az ő művészete, amit eredetileg látott.

 

 

 

 

Varjasi Tamás fia Varjasi Tamás projektje a Sunset Resort:

https://www.sunset-resort.hu/
Vízparti ingatlanok

 

A bejegyzés trackback címe:

https://varjasitamas.blog.hu/api/trackback/id/tr9114152089

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása